Alapvetően a könyvek és a séta embere vagyok, nehezen szoktam meg a számítógépet, az internetezést.
Miért indítok mégis blogot?
Egyrészt azért, mert szeretném, ha minél többen betekintenének a munkába, amit mostanában végzek.
Másrészt azért, hogy - elnyerve az érdeklődők szimpátiáját – tanítványokra találjak.
Fejlesztő pedagógusként foglalkozom nagycsoportos óvodáskorú gyerekekkel, alsó és felső tagozatos iskolásokkal egyaránt. Felmerülhet a kérdés: kicsikhez és nagyokhoz egyaránt értek? Természetesen nem tudok megoldani minden tanulási problémát. Aki figyelmesen elolvassa, mi a munkám lényege, meg fog érteni. Legfőképp pedig abban bízom, hogy a megértést nagymértékben segítik majd azok a rövid, néhány perctől 6-7 percig terjedő filmek, amelyek foglalkozásaimról készültek.
A múltról:
A Tanítóképző Főiskola elvégzését követően sok helyen dolgoztam gyerekekkel: nagyothallók bentlakásos intézetében, óvodában, pszichológiai rendelőben, napköziben. 1995-ben az egyik budapesti nevelési tanácsadóba kerültem.
Hamarosan elvégeztem egy akkreditált képzést, a Meixner-tanfolyamot: elsajátítottam a Meixner Ildikó által kidolgozott diszlexia-diszgráfia prevenciós és reedukációs módszert. Szerencsés vagyok, hogy ez a munkahelyem, mert nagyon sokat tanultam kollégáimtól. A legtöbbet talán Adorján Katalintól, aki a fent említett módszer egyik legjobb szakembere, gyakorlója és továbbfejlesztője. Nem célom a módszer ismertetése, ez hozzáférhető az érdeklődők számára.
Otthonomban is dolgozom.
I. ÓVODÁSOKKAL
Meixner Ildikó a diszlexia-prevenciós olvasási módszert nemcsak első osztályos tanulók számára dolgozta ki. Már a keletkezés idején használták pl. a Beszédjavító Intézetben, súlyos beszédhibás gyerekek kezelésében a diszlexia megelőzésére. / Meixner: A dyslexia prevenció, reedukáció módszere/
Ezzel a módszerrel tanítom olvasni azokat a nagycsoportos óvodásokat, akiknél a Nevelési Tanácsadó, vagy más, erre jogosult intézmény vizsgálata diszlexia veszélyeztetettséget állapított meg. Komolyabb, összetettebb nehézségek esetében a fejlesztő terápia megkezdéséhez vizsgálati véleményre van szükségem.
Kik számítanak ”veszélyeztetettnek”?
Azok a gyerekek, akik a térbeli tájékozódás, a rajzolás, a beszéd, a számolás, az emlékezeti funkciók területén vagy területein valamilyen elmaradást mutatnak.
A FOGLALKOZÁSOKRÓL:
Magától értetődő: a tanulás során teljes mértékben figyelembe veszem az életkori sajátosságokat. A foglalkozásokra jellemző a játékosság, oldott légkör, maximálisan tekintetbe véve az egyéni különbségeket is.
A fenti témakörhöz tartozó film:
A NAGYCSOPORTOSOK FEJLESZTÉSE - DISZLEXIA PREVENCIÓ
II. KISISKOLÁSOKKAL
Az alsó tagozatos gyerekek közül azokat várom, akik diszlexiával, diszgráfiával és/vagy figyelemzavarral küzdenek. Jöhetnek olyanok is, akiket a sok kudarc már elkedvetlenített, és lemaradtak a tanulásban.
Az óvodásoknál már említett „életkori sajátosságok” figyelembevétele természetesen ennél a korosztálynál is érvényes. Minden pedagógus átéli, amikor egy gyermek nagyon nyugtalan, képtelen a dolgára figyelni. Ilyenkor – a helyzettől függően - beiktatható egy kis beszélgetés vagy valamilyen mozgásos tevékenység. Lehet például úgy is labdázni, hogy „ly”-es szavakat gyűjtögetünk. A feladatok variálhatók, és esetenként zálogkiváltós játékkal is bővíthető a kör.
Nagyon sok, a Meixner-módszerből táplálkozó, de saját tapasztalatokkal is kiegészülő gyakorlattípussal dolgozom. Ezeket sorra bemutatni nehéz volna, végigolvasni pedig talán unalmas.
A kisfilmek sem tartalmazzák az egész repertoárt, de ízelítőt adnak a foglalkozások jellegéről, hangulatáról.
Az alsós témához tartozó filmek:
MIKI ÉS SÁRI DISZLEXIÁS
SAJÁTOS TOLLBAMONDÁS
JÁTÉKOS SZÓKINCSFEJLESZTÉS
IDE TARTOZIK MÉG "A NYELVTAN - MÁSKÉPP" CÍMŰ FILM, AMI A FELSŐSÖKRŐL SZÓLÓ FILMEK KÖZÖTT TALÁLHATÓ
III. FELSŐSÖKKEL
Eleinte a felsősökkel való munka tűnt a legnehezebbnek. A tanulási zavarral-zavarokkal küzdő, esetleg egyéb okból motiválatlan gyerekek többsége ugyanis már kiskamasz korára igencsak kedveszegetté válik.
De ha van benne lelkesedés, akkor is nagyon nehéz megbirkóznia azokkal az új tantárgyakkal, amelyek az olvasás készségét már elég magas szinten „feltételezik”.
Ha „csak” fejlesztést kapnak a gyerekek / olvasástechnika, szókincs, helyesírás, stb./, akkor az első történelem egyes után talán joggal érezhetik, hogy, hiába járnak hozzám.
A felsősöknél tehát megváltoznak a fejlesztés keretei. Nekik úgy tudok hatékonyan segíteni, ha a számukra legnagyobb nehézséget jelentő humán tantárggyal –tantárgyakkal behatóan foglalkozunk. Bevezettem tehát az irodalom, a nyelvtan és a történelem „Meixner-módszerrel” való tanulását. Ez persze nem ment egyik napról a másikra, sok tapasztalat, ötlet, munka kellett hozzá, és a folyamat soha nem zárul le egészen.
Fontosnak tartom kiemelni:
A fejlesztés a felsősöknél sem marad el. Megtörténik az olvasástechnika, a helyesírás, a szókincs, a szóbeli kifejezőkészség fejlesztése – mindig az, amire a konkrét esetben épp a legnagyobb szükség van.
A lényeg
- a figyelem felkeltésének és fenntartásának a módszere
- a gyakorlásra és az ismétlésre irányuló, a gondolkodást aktivizáló játékok beiktatása.
Még ennek a korcsoportnak is szüksége van némi lazításra, hiszen a foglalkozások általában 90 percesek. Leggyakrabban pingpongozni szoktunk egy „mini” pingpongasztalon. A játék a gyerekek számára nem csak élvezetes, de ritmusérzék-fejlesztő hatása is van.
A felsősökkel való foglalkozásról azt hiszem, tényleg csak a filmekből lehet némi fogalmat alkotni. Ide tartoznak tehát:
NYELVTAN - MÁSKÉPP
SAMU ÉS A WALESI BÁRDOK
FIGYELEMZAVAR
